Nyugodj Békében
Nyugodjatok Békében
Szemed fényének ragyogása szívünkben örökké él.
„Az Ő szíve pihen, a miénk vérzik,
A fájdalmat csak az élők érzik.”
Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.
Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Emlékem így áldás rajtatok.
Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Drága emléke(tek) szívünkben él.
“Oly régóta vársz reám Most itt vagyok neked Két karoddal ölelj át Hisz az út értelmetlen nélküled Itt vagyok neked Kéz a kézben járunk Mi még szerelmesen valahol fenn a végtelenben.”
“Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére.”
Itt nyugszom én, olvasod te. Olvasnám én, nyugodnál te!
Míg élek őrzöm emlékedet,nyugodj békében, kísérjen szeretet!
“Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek!”
Juhász Gyula